Rendszerhelyreállító (recovery) pendrive készítése a GParted Live program segítségével

botond küldte be 2020. 01. 22., sze - 15:40 időpontban

Tartalom

 

Bevezető

A rendszerhelyreállító (recovery) pendrive egy olyan bootolható eszköz, amely segítségével megmenthetünk sérült fájlrendszereket, vagy karbantartást végezhetünk azokon, amikor az operációs rendszer a sérülés következtében nem képes elindulni, vagy akár csak egy szétesett GRUB-ot is helyreállíthatunk, ha az nem működik megfelelően.

Egy rendszer helyreállítása általában több lépésből áll. Először a helyreállító USB eszközről elindítják a hibás gépet, majd felcsatolják a root fájlrendszert, ezután elvégzik rajta a karbantartási műveleteket, végül a gép újraindítható a saját, javított fájlrendszeréről. Ebben a leírásban elkészítünk és kipróbálunk egy recovery pendrive-ot, ami nem árt ha mindig ott lapul a zsebünkben, ha bármi gond adódna a későbbiekben a számítógépünkkel.

 

 

GParted Live beszerzése

A GParted a GNOME Partition Editor rövidítése, amely a GNOME asztalkörnyezet hivatalos partíciókezelő alkalmazása, de megtalálható számos más asztalkörnyezetben is. A GParted projekt biztosít egy Live rendszert is, amely tartalmaz egy egyszerűsített Debian GNU/Linux alapú operációs rendszert, valamint magát a partíciókezelő alkalmazást. Ennek segítségével elindíthatjuk vele a számítógépünket, amin azután elvégezhetjük a szükséges helyreállító, vagy egyéb partíciós/fájlrendszer műveleteket.

Beszerzéséhez látogassunk el a GParted projekt letöltő oldalára, majd innen töltsük le az architektúránknak megfelelő változat ISO fájlját:

  • i686: Régebbi számítógépek javításához ajánlott 32 bites változat, maximum 4 GB memóriát tud kezelni, valamint 1 magos processzorokhoz használatos.
  • i686-PAE: Az előző változat kibővítése (Physical Address Extension), ez már 4GB-nál több memóriát tud kezelni, valamint több processzormagot is
  • amd64: Mai modern számítógépekhez ez ajánlott: 64 bites, tudja, amit az előző is, valamint el tud indulni az UEFI-s alaplapokon is.

Tehát a javítani kívánt számítógéphez válasszuk ki a megfelelőt, és töltsük le. Én az amd64 változattal folytatom a leírást, ma már ez a legáltalánosabb.

 

Bootolható pendrive készítése

Vegyünk elő egy pendrive-ot és mentsünk le róla minden adatot a művelet előtt. Egy régi, 1-2 GB-os darab is bőven elég.

Bootolható ISO kiírása

A rendszerindító pendrive-ok készítését az elmúlt időszakban már rendesen kiveséztük, így körülményeinknek és kedvünknek megfelelően választhatunk az alábbi módszerek közül:

Amint tehát láthatjuk, van választék bőven az ISO fájlok kiírására.

A GParted Live ISO fájlja – hasonlóan pl. más Debian vagy Ubuntu telepítő képfájlokhoz – egy ISO hybrid fájl, ami azt jelenti, hogy nem kell hozzá különösebb ceremónia hogy bootolható USB eszközt készíthessünk belőle, hanem elég csak a linux dd parancsa segítségével a fájlrendszeren keresztül felírni az USB eszközre. Ennek megfelelően tehát most ez a legkézenfekvőbb módszer, ezért ezzel haladunk tovább.

Pendrive eszköz megkeresése

A pendrive eszközének nevét többféleképpen is kideríthetjük, például az fdisk vagy az lsblk parancsokkal:

sudo fdisk -l

Ennek a kimenetében könnyen rátalálunk a pendrive-unkra az eszközök között:

[...]

Disk /dev/sde: 7,5 GiB, 8011120640 bytes, 15646720 sectors
Disk model: DataTraveler 2.0
Units: sectors of 1 * 512 = 512 bytes
Sector size (logical/physical): 512 bytes / 512 bytes
I/O size (minimum/optimal): 512 bytes / 512 bytes
Disklabel type: dos
Disk identifier: 0x311b63d2

Eszköz     Indítható Start     Vége Szektorok  Size Id Típus
/dev/sde1             2048 15646719  15644672  7,5G  b W95 FAT32

A saját példámban ez egy régi, 8 GB-os Kingston DataTraveller pendrive, aminek az eszközneve: sde. Van rajta partíciós tábla, valamint egy FAT32 típusú partíció, aminek az eszközneve pedig sde1. Jelen példában ez kerül felcsatolásra a pendrive gépbe helyezésekor.

Természetesen a pendrive-okat partíciós tábla és partíció(k) nélkül is meg lehet formázni, ilyenkor az egész pendrive egy egybefüggő lemezterület lesz, aminek az eszközneve is maga a blokk eszköz neve lesz, például: sde.
Tehát ennek megfelelően keressük meg az eszközünket.

Az lsblk segítségével is kikereshetjük az USB eszközünk nevét:

lsblk
NAME   MAJ:MIN RM   SIZE RO TYPE MOUNTPOINT
sda      8:0    0 894,3G  0 disk 
├─sda1   8:1    0   512M  0 part /boot/efi
├─sda2   8:2    0  55,9G  0 part /
├─sda3   8:3    0  18,6G  0 part [SWAP]
├─sda4   8:4    0    80G  0 part 
├─sda5   8:5    0    16M  0 part 
└─sda6   8:6    0 739,2G  0 part /mnt/drive-d
sdb      8:16   0 111,8G  0 disk 
├─sdb1   8:17   0  95,9G  0 part /mnt/debian9_root
├─sdb2   8:18   0     1K  0 part 
└─sdb5   8:21   0  15,9G  0 part 
sdc      8:32   0 931,5G  0 disk 
└─sdc2   8:34   0 931,5G  0 part /mnt/websites
sdd      8:48   0 465,8G  0 disk 
└─sdd1   8:49   0 465,8G  0 part /mnt/hdd_500
sde      8:64   1   7,5G  0 disk 
└─sde1   8:65   1   7,5G  0 part /media/root/PENDRIVE_8G

Itt még a csatolási pont nevében is rátalálhatunk a pendrive-unk címkéjére, ha rendelkezik címkével és automatikusan került felcsatolásra a behelyezéskor.

Ezután ha fel van csatolva a pendrive-unk, vagy annak partíciója valahova, akkor először csatoljuk le azt, különben nem tudja az ISO-ból kiírni a saját fájlrendszerét, és nem fog sikerülni a művelet. Ehhez futtassuk az alábbi umount parancsot a pendrive-ra, vagy az azon lévő particióra (ahogy fel van csatolva). Nálam:

sudo umount /dev/sde1

Ezután jöhet a másolás dd parancs segítségével.

 

 

ISO másolása a dd paranccsal

Futtassuk a következő parancsot, természetesen mindenki a saját pendrive eszközének nevével, valamint az aktuálisan letöltött GParted Live verziójával:

sudo dd if=gparted-live-1.0.0-5-amd64.iso  of=/dev/sde bs=4M; sync

A bs=4M opcióval adjuk meg, hogy ne 512 byte-os méretekben történjen a másolás, hanem 4 MB-os legyen a blokkméret. Így jóval gyorsabb másolást eredményez. Továbbá a dd parancsunk után lévő sync parancs gondoskodik arról, hogy az írás szinkronban történjen, és ne a háttérben. Így biztosak lehetünk benne, hogy amikor visszakapjuk a prompt-ot, addigra az utolsó blokk másolása is megtörténik.

Fontos itt még megjegyezni, hogy függetlenül attól, hogy a pendrive-unkon előtte volt-e partíció, vagy csak simán volt megformázva, a dd parancsnak mindig magát a pendrive fő eszköznevét adjuk meg, mert arra kell alkalmazni az írást. Az ISO fájl tartalmától függően létrejöhetnek további particiók is az írás után.

Nálam körülbelül fél perc alatt lefutott, és a kimenete:

85+1 beolvasott rekord
85+1 kiírt rekord
359661568 bájt (360 MB, 343 MiB) másolva, 29,1149 s, 12,4 MB/s

Ezután ha futtatunk újra egy lsblk parancsot:

lsblk

lsblk kimenet ellenőrzése

Akkor láthatjuk, hogy (a jelen példában) a 8 GB-os pendrive-on létrejött egy 343 MB-os partíció, ami tartalmazza a GParted Live rendszerét.

Ezzel készen is van a bootolható GParted Live pendrive-unk.

Ellenőrzésképpen futtathatunk is egy automatikus mountolást, valamint megnézhetjük utána az lsblk-val is újra a pendrive-unkon történt változást:

sudo udisksctl mount -b /dev/sde1
lsblk

Pendrive újramountolása

Itt láthatjuk, hogy ez a 343 MB-os partíció kapott egy "GParted-live" címkét is, így már biztosak lehetünk, hogy sikerült a művelet.

 

GParted Live használata

A rendszerindító pendrive elkészítése után indíthatjuk is a számítógépünket az USB kulcsról.

Rendszer indítása

A gép elindul a kiírt pendrive-ról is, de itt most a képernyőképek elkészítése miatt egy virtuális gépet kell használnom, ehhez pedig csak egyszerűen becsatolom a gép virtuális lemezes meghajtójába a letöltött ISO fájlt, amivel a rendszer ugyanúgy fog indulni, mint egy fizikai gép a fentebb elkészített indító USB kulccsal. Tehát a továbbiakban én ezzel a megoldással mutatom be a GParted Live alapvető működését és használatát.

A gép indítását követően bejön a GParted Live boot menüje:

GParted Live - Boot menü

Itt több opció is fogad bennünket, válasszuk az elsőt.

 

 

Billentyűzet konfigurálása

A következő képernyőn különböző lehetőségek segítségével állíthatjuk be a billentyűzetkiosztást:

GParted Live - Billentyűzet konfiguráció

Itt ahány billentyűzet, annyiféle megoldás van, tehát ez esetenként változik. Elsőre nekem sem sikerült rendesen beállítanom, de többszöri újraindítás után előkerül a helyes választás. Itt most a "Don't touch keymap" opcióval haladunk tovább.

Nyelv kiválasztása

A következő lépésben egy listából kell kiválasztanunk a használni kívánt nyelvet, vagy az alapértelmezett (33) US English beálításon hagyjuk:

GParted Live - Nyelv kiválasztása

Itt hagyhatjuk az alapértelmezett beállításon.

Felhasználói felület kiválasztása

Ezután választhatunk, hogy grafikus felületet szeretnénk-e használni, vagy csak konzol módot:

GParted Live - Felhasználói felület kiválasztása

Lehetőségek:

  • Ha alapból nincs gond a videokártya kezelésével a Linux rendszerek alatt, akkor válasszuk az alapértelmezett (0) opciót.
  • Ha kézzel szeretnénk bekonfigurálni az X szervert, akkor válasszuk az 1-es opciót.
  • Ha pedig konzol módban szeretnénk használni a rendszert, akkor válasszuk a 2-es opciót.

Itt a feladattól és a gép lehetőségeitől függően válasszunk. Videokártya gondokkal küszködő gép esetén javasolt inkább a 2-es opció a konzol móddal. Nálam például a régi laptopomon csak így tudom használni. Ilyenkor egyből bead egy root terminált, amin már dolgozhatunk is.

Most viszont a virtuális gépen szépen működik a grafikus felület, így ezzel haladunk tovább, tehát most a 0-ás, alapértelmezett opciót választjuk.

Grafikus környezet

A grafikus környezettel történő indítás után bejön egy kis felbontású asztal, néhány ikon, és el is indítja nekünk magát a GParted partíciókezelő programot, amiben megjelennek a gépben lévő lemezek, és azok particiói:

GParted Live - Grafikus felület kiindulóhelyzet

A GParted program bizonyára sokak számára ismerős, így ennek bemutatásával itt most nem foglalkozunk, illetve majd egy másik leírásban találkozhatunk vele.

Amint láthatjuk, a felület nagyon puritán, de a szervizeléshez szükséges kellékeket megtaláljuk.

Felbontás beállítása

Első körben célszerű feljebb állítanunk a felbontást, hogy nagyobb terünk legyen. Ehhez kattintsunk duplán a "Screen resolution" feliratú ikonra:

GParted Live - Grafikus felület - Felbontás beállítása

Ekkor előjön a felbontást beállító panel, amin kiválaszthatunk egy számunkra megfelelő felbontást.

 

 

Hálózat beállítása

A rendszerben alapból nincs beállítva a hálózat. Ha szükségünk van hálózatra, internetre, például csomagok telepítéséhez, kattintsunk a "Network config" ikonra:

GParted Live - Grafikus felület - Hálózat beállítása

És itt válasszuk ki a hálózatunk típusának megfelelő opciót. Az esetek túlnyomó részében router mögött van a gépünk, ehhez a DHCP választás a megfelelő. Ekkor bekonfigurálja és elindítja a hálózatot:

GParted Live - Grafikus felület - Hálózat beállítása

Innentől már van internet, telepíthetünk csomagokat, stb. Persze a csomagok telepítéséhez megfelelően bővítenünk kell a csomagtár forrásfájlt, de erre most nem térünk ki.

Root terminál

Végül pedig a szervizeléshez a legfontosabb dolog a root terminál. Kattintsunk a terminál ikonra. Ekkor bejön a terminál egy sima felhasználóval. Itt futtassuk a megfelelő sudo parancsot:

sudo -i

És egyből kapunk egy root prompt-ot. Innentől pedig már megkereshetjük a sérült fájlrendszert, amin aztán elvégezhetjük a szükséges javításokat, karbantartást.

GParted Live - Grafikus felület - Root terminál

 

 

Konklúzió

Mindezt természetesen bármelyik disztribúció Live telepítőkészletéről (amelyiknek van ilyen) bebootolva is elvégezhetjük, azonban ezeknek a mérete 4 GB felett van, így sokkal kényelmesebb ezt a 340 MB-os kis rendszert felmásolni egy pendrive-ra, ami ugyanúgy használatra készen tartalmazza a szükséges karbantartási kellékeket.

Maga a karbantartási feladat már nem része ennek a leírásnak, ezzel csak annyi volt a cél, hogy megnézzük, hogy szükség esetén hogyan készíthetünk gyorsan egy rendszerhelyreállító USB kulcsot, amivel elindítva a rendszert helyreállíthatjuk azt.