Ez az enciklopédia bejegyzés a CORS (Cross-Origin Resource Sharing) szabványt, a modern webes biztonság egyik kulcsfontosságú elemét mutatja be. A leírás tisztázza a leggyakoribb félreértést: a korlátozást nem a szerver, hanem a böngésző kényszeríti ki az Azonos Eredet Elve (Same-Origin Policy) védelmében. Részletesen tárgyaljuk a működési mechanizmust, megkülönböztetve az egyszerű kéréseket az előzetes ellenőrzést (Preflight) igénylő komplex hívásoktól. Bemutatjuk a szabályozáshoz szükséges HTTP fejléceket, és kitérünk a helytelen konfigurációból (például a * wildcard és a hitelesítés együttes használatából) fakadó biztonsági kockázatokra. A cikk gyakorlati útmutatót nyújt a legnépszerűbb webszerverek (Apache, Nginx) és PHP alkalmazások helyes beállításához. Végezetül tippeket adunk a hibakereséshez, rávilágítva arra, miért viselkednek másképp az API kliensek (pl. Postman) és a webböngészők.

Ez az enciklopédia bejegyzés az MCP-t (Model Context Protocol), az AI modellek és külső adatforrások közötti kommunikáció új, nyílt szabványát mutatja be. A leírás elmagyarázza, hogyan oldja meg a protokoll az integrációs problémákat, egyfajta "USB-C portként" funkcionálva a mesterséges intelligencia számára. Részletesen tárgyaljuk az architektúrát (Host, Client, Server) és a kommunikációs csatornákat, különös tekintettel a Linuxon előnyös stdio megoldásra. Bemutatjuk a protokoll építőköveit: a passzív erőforrásokat (Resources), a sablonokat (Prompts) és az aktív cselekvést lehetővé tévő eszközöket (Tools). Kiemelt figyelmet fordítunk a "Human-in-the-loop" biztonsági modellre és a gyakorlati alkalmazásra, nemcsak Linux szerverek és ISPConfig környezetben, hanem olyan innovatív területeken is, mint az okos otthonok (IoT), a robotika és az ipari automatizálás. Végezetül áttekintjük a 2025-ös ökoszisztémát és a jövőbeli trendeket, mint a multi-agent rendszerek és a Kubernetes operátorok.

Ez az enciklopédia bejegyzés az LLM-ek (Large Language Models), azaz a Nagy Nyelvi Modellek világába nyújt átfogó betekintést. A leírás a technológia alapjaitól – mint a tokenizáció és a Transformer architektúra – egészen a 2025-ös év legújabb vívmányaiig kíséri végig az olvasót. Részletesen tárgyaljuk a modellek tanítási fázisait, a paraméterszám és a kontextusablak jelentőségét, valamint a natív multimodalitás (kép- és videófeldolgozás) megjelenését. A cikk összehasonlítja a piacvezető zárt (pl. GPT-5, Gemini 3, Claude 4) és nyílt (pl. Llama 4, DeepSeek) modellek ökoszisztémáját. Külön fejezet foglalkozik a gyakorlati felhasználással, beleértve a kódolást, a RAG rendszereket és az új, költséghatékony Context Caching technológiát. A Linux-központú megközelítés jegyében bemutatjuk a hatékony lokális futtatás eszközeit (llama.cpp, kvantálás), végül pedig kitérünk a jövőbemutató "reasoning" (érvelő) modellekre és a technológia jelenlegi korlátaira is.

Ez az enciklopédia bejegyzés az ISPConfig tárhelykezelő rendszer egyik speciális komponensét, az „apps” virtuális hostot mutatja be. A leírás részletezi, hogyan biztosít ez a vhost egységes, központosított hozzáférést a szerver olyan adminisztratív webalkalmazásaihoz, mint a Roundcube vagy a phpMyAdmin. Megismerhetjük az Apache konfigurációs hátterét, beleértve a fájlok elhelyezkedését és a betöltődési sorrendet biztosító „000-” prefix jelentőségét. A cikk összehasonlítja a központosított alkalmazás-kiszolgálást az egyedi, ügyfél-szintű telepítésekkel, kiemelve a karbantartás és a PHP-verziók függetlenségének előnyeit. Kitérünk arra, hogyan kezeli az ISPConfig az alapértelmezett vhost viselkedést IP-cím alapú elérés esetén. Fontos hangsúlyt kap a rendszerfrissítések hatása, mivel a Linux disztribúciók frissítésekor megváltozó elérési útvonalak befolyásolhatják az apps vhost működését. Végezetül a bejegyzés tárgyalja a megoldás biztonsági aspektusait, bemutatva, hogyan szeparálja el a rendszer az adminisztrációs felületeket a potenciálisan sebezhető ügyféloldali weboldalaktól.

Az rsync a Linux rendszerek egyik legfejlettebb fájlszinkronizációs eszköze, amelynek legfőbb ereje a hatékony delta-szinkronizációs algoritmusában rejlik. Ahelyett, hogy a teljes fájlokat másolná, a program képes felismerni a fájlokban történt változásokat, és a hálózaton csak a módosított adatblokkokat, azaz a "deltákat" továbbítja. A leírás bemutatja az Andrew Tridgell által az 1990-es években megalkotott eszköz történetét és a működése mögött rejlő elméletet. Részletesen tárgyaljuk a híres rsync algoritmust, amely ellenőrzőösszegek (checksums) segítségével hasonlítja össze a forrás- és célfájlokat minimális hálózati forgalom mellett. Kitérünk a két fő működési módra: a biztonságos, SSH alagúton keresztüli használatra, valamint a publikus tükörszervereknél alkalmazott, dedikált daemon módban való futtatásra. A cikk elemzi az "archive" mód (-a kapcsoló) jelentőségét is, amely biztosítja a jogosultságok, időbélyegek és egyéb metaadatok hiánytalan megőrzését. Megvizsgáljuk az rsync előnyeit, mint a sávszélesség-hatékonyság, a rugalmasság és a megszakadt átvitelek folytatásának képessége. Végezetül összefoglaljuk a hátrányait is, mint például a magasabb erőforrás-igényt és a tényt, hogy az igazi hatékonysága az ismételt futtatások során mutatkozik meg.

A GParted (GNOME Partition Editor) egy ingyenes, nyílt forráskódú és felhasználóbarát grafikus eszköz, amely a Linux rendszerek alapvető particionáló programjává vált. Ez az enciklopédia bejegyzés részletesen bemutatja a szoftver történetét, célját és fejlődésének legfontosabb mérföldköveit, mint például az NTFS és GPT támogatás bevezetését. A cikk lépésről lépésre, számos képernyőkép segítségével vezeti végig az olvasót a legfontosabb lemezkezelési műveleteken, a partíciós tábla létrehozásától kezdve az új partíciók létrehozásán, átméretezésén és mozgatásán át egészen a műveletek biztonságos véglegesítéséig. Külön fejezet foglalkozik a GParted Live hordozható, bootolható verziójával, amely lehetővé teszi a rendszerpartíciók módosítását is, és bemutatja annak indítási folyamatát. A szócikk kiemelt hangsúlyt fektet a biztonsági megfontolásokra, hangsúlyozva a particionálás előtti adatmentés kritikus fontosságát.

Ez az enciklopédia bejegyzés a JSON (JavaScript Object Notation) formátumot, a modern informatika univerzális adatcsere-szabványát mutatja be. A leírás ismerteti a formátum történetét, és azt, hogyan váltotta le a korábbi XML alapú megoldásokat egyszerűségével és hatékonyságával. Részletesen tárgyaljuk a JSON szigorú, mégis közérthető szintaktikáját és a támogatott adattípusokat. A cikk kitér a JSON-ra épülő fontos technológiai kiterjesztésekre is, mint az adatok validálását segítő JSON Schema, a távoli eljáráshívásokat megvalósító JSON-RPC, vagy a szemantikus web alapját adó JSON-LD. Külön fejezet foglalkozik a Linux környezetben betöltött szerepével, érintve a konfigurációs fájlokat, a strukturált naplózást és a jq parancssori feldolgozó eszközt. Végezetül objektíven mérlegeljük a formátum előnyeit, mint a nyelvfüggetlenség, és hátrányait, például a kommentek hiányát.

Ez az enciklopédia bejegyzés részletes áttekintést nyújt a GitHub-ról, a világ vezető webalapú szoftverfejlesztési platformjáról, tisztázva annak viszonyát a mögötte álló Git verziókezelő rendszerrel. A leírás bemutatja a "social coding" filozófiájára épülő platform történetét és a közösségi fejlesztésre gyakorolt hatását. Részletesen tárgyaljuk a GitHub alapvető építőköveit, kezdve a repository-tól, a párhuzamos fejlesztést lehetővé tévő branch-ek (ágak) használatán át egészen a GPG kulcsokkal hitelesített, "Verified" commit-okig. A cikk nagy hangsúlyt fektet a nyílt forráskódú hozzájárulást forradalmasító "Fork és Pull Request" modellre, valamint a projekttervezést segítő Issues és Milestones rendszerre. Kitérünk a biztonságos munkavégzéshez elengedhetetlen SSH és GPG kulcsok szerepére, az automatizálást biztosító GitHub Actions működésére, és a szoftverkiadási ciklust lezáró Tags és Releases funkcióra is. Végezetül a bejegyzés a GitHub nyílt forráskódú ökoszisztémában betöltött megkerülhetetlen szerepét elemzi.