Tartalom

 

Bevezető

A Debian 12 (Bookworm) 2023. június 10-én került kiadásra, amely többféle asztalkörnyezettel érhető el, valamint - a Debian 11-hez hasonlóan - háromféle módon is telepíthető (hagyományos szöveges és grafikus telepítő, valamint a Calamares). Ebben a leírásban Az XFCE asztalkörnyezettel csomagolt verziót fogjuk feltelepíteni, aminek a Live változatában lévő Calamares telepítőjét fogjuk használni, ami egy kényelmes, letisztult és egyszerűsített telepítési folyamatot kínál. Ezt a telepítést egy 64-bites UEFI rendszerű gépen végezzük, ahol egy GPT partíciós sémával kialakított merevlemezre kerül fel a Debian 12 (Bookworm) operációs rendszer.

 

 

Az XFCE asztalkörnyezet

Az XFCE egy könnyű és gyors asztali környezet Linux és más Unix-szerű operációs rendszerek számára. Kifejezetten azon felhasználók számára lett tervezve, akik egy egyszerű, de mégis vizuálisan vonzó és könnyen konfigurálható asztali környezetet keresnek. Az XFCE minimalista megközelítése mellett is kínál számos testreszabási lehetőséget, ami lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy optimálisan alakíthassák ki saját munkakörnyezetüket.

Az XFCE alapértelmezett alkalmazáskezelője a Thunar, ami egy könnyű, de mégis funkcionális fájlkezelő. Az asztali környezet maga Xfwm ablakkezelőt használ, amely támogatja az ablakok átfedését, átlátszóságot és más modern ablakkezelési funkciókat. Ezenkívül az XFCE számos panelt és widgetet kínál, amelyek segítségével a felhasználók személyre szabhatják az asztalukat, hozzáférhetnek gyakran használt alkalmazásokhoz, megjeleníthetik a rendszerinformációkat és nyomon követhetik az időjárás változásait, stb.

Az egyik fő előnye az XFCE-nek, hogy alacsony erőforrás-igényű, így kiválóan alkalmas régebbi hardverekre vagy olyan esetekben, ahol a rendelkezésre álló erőforrások korlátozottak. Ezáltal az XFCE-t gyakran ajánlják olyan felhasználóknak, akik egy gyors és stabil asztali környezetet keresnek, anélkül, hogy lemondanának a modern asztali környezetek által kínált vizuális élményről és használhatóságról.

 

Rendszerkövetelmények

A Debian 12 (Bookworm) optimális működéséhez legalább az alábbi hardverösszetevőkre van szükség a Debian ajánlása alapján:

A Debian 12 futtatásához szükséges számítógépeknek rendelkezniük kell vagy 32 bites (Debian architektúra: 'i386', a legidősebb támogatott processzorok a 686-os osztályúak) vagy 64 bites (Debian architektúra: 'amd64') x86 processzorokkal. Lehetséges olyan vékonykliensek használata, amelyek csak 256 MiB RAM-mal és 400 MHz-es processzorral rendelkeznek, bár több RAM és gyorsabb processzorok ajánlottak.

Munkaállomások, lemeznélküli munkaállomások és önálló rendszerek esetében az abszolút minimális követelmények 1500 MHz és 1024 MiB RAM. Modern webböngészők és a LibreOffice futtatásához legalább 2048 MiB RAM ajánlott.

A minimális lemezterület-igények a telepített profil függvényében változnak:

• kombinált főszerver + LTSP szerver + munkaállomás (ha grafikus felületet szeretnénk a szerveren): 60 GiB (plusz további hely a felhasználói fiókok számára).
• LTSP szerver: 40 GiB.
• munkaállomás vagy önálló rendszer: 30 GiB.
• minimális hálózati gép telepítés: 4 GiB.

Az LTSP szervereknek szükségük van két hálózati kártyára, ha az alapértelmezett hálózati architektúrát használják:

• eth0 a fő hálózathoz csatlakozik (10.0.0.0/8),
• eth1 az LTSP ügyfelek kiszolgálására használatos.

A laptopok mozgatható munkaállomások, így azonos követelmények vonatkoznak rájuk, mint a munkaállomásokra.

 

A Debian 12 (Bookworm) - XFCE letöltése

A legfrissebb Debian telepítő képfájlokhoz többféle változatban is hozzá lehet jutni a Debian CD aktuális archívumában, de a korábbi verziók is elérhetők még a tükör archívumban. Az alábbi részben a szokásos módon mutatok Netinst és Live linkeket is:

Netinst

A Debian "netinst" (hálózati telepítő) egy minimális telepítőkép, amelyet arra terveztek, hogy a Debian operációs rendszer alapvető telepítését végezze el, majd a szükséges további csomagokat közvetlenül az internetről töltse le. Ez a megközelítés lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy egy viszonylag kis méretű képet töltsenek le és indítsanak el, ami aztán a telepítés során letölti a legfrissebb csomagokat és frissítéseket. Így a telepített rendszer mindig naprakész lesz a telepítés befejeztével.

Ha tehát csak egy kisebb méretű képfájlt szeretnénk letölteni és azzal telepíteni, akkor keressük meg a netinst fájlokat az archívumban. A Debian 12 (Bookworm) esetében választhatjuk a "current" almenüt is, ami az éppen legújabb verzióhoz vezet, vagy direktben kiválaszthatjuk jelen esetben például a 12.4.0 verziót is. Hogy ez a leírás évek múlva is a Debian 12.4-re hivatkozzon, így én itt a 12.4.0 verziót is belinkeltem, ami a leírás készítésekor még aktuális:

Itt többféle ISO fájl közül választhatunk: normál, edu (oktatási célokra összeállított változat) és mac (Macintosh gépekhez). Ha ezek közül választunk, akkor a hagyományos Debian telepítő (Debian installer) a végén kérdez rá, hogy melyik asztalkörnyezetet szeretnénk kiválasztani. Ennek használatához folyamatos internetkapcsolat szükséges.

A leírás készítésekor a Debian 12.5 verziója a legfrissebb, azonban ehhez a verzióhoz még került fel a direkt letöltőoldal, ezért a 12.4.0 verziót linkeltem be. Később azonban ez folyamatosan változik.

Live

A Linux Live telepítőkészletek olyan bootolható médiumok, amelyek lehetővé teszik a Linux operációs rendszer futtatását közvetlenül a CD, DVD vagy USB meghajtóról, anélkül, hogy azt a merevlemezre kellene telepíteni. Ezek a készletek ideálisak rendszerkísérletezésre, hibaelhárításra, adatmentésre, vagy egyszerűen csak egy új disztribúció kipróbálására anélkül, hogy az befolyásolná a meglévő rendszer konfigurációját vagy adatbiztonságát.

Amikor egy számítógép egy Live telepítőkészlettel indul, a rendszer a médiumon található operációs rendszert tölti be a RAM-ba, lehetővé téve a felhasználónak, hogy teljes mértékben használja a Linuxot anélkül, hogy bármit is módosítana a számítógép merevlemezén. Ez a folyamat egy ideiglenes rendszert hoz létre, ami azt jelenti, hogy a munkamenet végén minden változtatás (amennyiben nem mentettük azokat külön adathordozóra) eltűnik a gép újraindítása után.

A Live rendszer esetén már a képfájl letöltésekor ki kell választanunk a megfelelő asztalkörnyezetet, mivel mindegyik asztalkörnyezet külön képfájlba kerül csomagolva. Ezeknek a képfájloknak a mérete jóval nagyobb, mint a netinst változatoké, mivel ezekbe minden bele van pakolva, ami egy élő rendszer elindításához szükséges. Itt is két linket raktam ki: a fixen a 12.4.0 verzió oldalára mutató linket és itt is elérhető az aktuális verzió linkje:

Az iso-hybrid képfájlokról korábban már írtam pár szót, így most itt nem részletezem. Mivel ez a leírás az XFCE asztalkörnyezettel történő Live telepítésről szól, ezért én a "debian-live-12.5.0-amd64-xfce.iso" fájlt töltöm le a current-live oldalról, és ezzel is haladok tovább. A Live Debian rendszerek további előnye (a Debian 10 óta), hogy tartalmazzák a Calamares telepítőt, ami szintén ennek a leírásnak a tárgya, így ennek segítségével fogjuk feltelepíteni a Debiant.

Ha letöltöttük a megfelelő képfájlt, már csak egy bootolható eszközt kell készítenünk belőle.

 

Bootolható eszköz készítése

Miután letöltöttük az ISO fájlt, készítenünk kell belőle egy bootolható eszközt, amiről elindítjuk a számítógépet. Ez lehet akár egy DVD lemez is, de ma már inkább pendrive-ra írjuk ki ezeket, mivel az újabb számítógépekbe, laptopokba már nem is nagyon szoktak DVD meghajtókat szerelni. Bootolható pendrive-ok készítéséről már több leírás is készült korábban:

• Bootolható pendrive készítése Windows rendszeren
  • Bootolható pendrive készítése a Rufus 3.3 segítségével
  • Bootolható pendrive készítése a Rufus 4.3 segítségével
• Bootolható pendrive készítése Linux rendszeren
  • Rendszerindító képfájl kiírása az UNetbootin programmal
  • Rendszerindító képfájl kiírása a dd paranccsal
• Bootolható pendrive készítése Linux és Windows rendszereken
  • Bootolható pendrive készítése a balena Etcher 1.5 segítségével

A rendelkezésre álló operációs rendszerünk (amin elkészítjük a bootolható pendrive-ot) és a cél számítógépünk (amire telepíteni szeretnénk az ISO fájl tartalmát) alaplapjának firmware típusa alapján válasszuk ki a megfelelő módszert, majd készítsük el a bootolható pendrive-ot.

Az iso-hybrid képfájlokat a dd parancs segítségével is egyszerűen kiírhatjuk. Erről egy korábbi Linux Mint telepítési útmutatóban már esett szó.

Amennyiben VirtualBox-ban tervezzük kipróbálni ezt a telepítést, ebben az esetben a gép megfelelő beállításairól itt tájékozódhatunk.

 

Rendszer indítása

Ha idáig megvagyunk, indítsuk el a gépet az ISO fájlunkkal.

Boot menü

Induláskor bejön a boot menü.

Röviden tekintsük át a menü tartalmát.

• Live System (amd64): A menüpont elindítja a Live rendszert.
• Live System (amd64 fail-safe mode): Ez a menüpont egy biztonságos módú indítási lehetőséget kínál. Ez a mód különösen akkor hasznos, ha a szokásos "Live system" mód nem indul el megfelelően a hardverrel való kompatibilitási problémák miatt. A fail-safe mód alapvetően a rendszer minimális konfigurációval való indítását jelenti, ahol csak a legszükségesebb illesztőprogramok és szolgáltatások kerülnek betöltésre. Célja, hogy maximalizálja a kompatibilitást és minimalizálja azokat a problémákat, amelyek miatt a rendszer nem tudna normál módon elindulni. Ez magában foglalhatja az olyan grafikus kártyák illesztőprogramjainak kihagyását, amelyek problémákat okozhatnak, vagy a hálózati konfiguráció egyszerűsítését, hogy a rendszer még akkor is elinduljon, ha bizonyos hardverelemekkel kapcsolatos problémák vannak.
• Start installer: Ez az opció elindítja a hagyományos telepítőt
• Start installer with speech synthesis: Ez az opció lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy a telepítő beszédszintézissel (vagyis szövegből beszéddé alakítással) működjön. Ez a funkció különösen hasznos lehet a látássérült felhasználók számára, lehetővé téve számukra, hogy hallgatva követhessék és irányíthassák a telepítési folyamatot.
• Advanced install options ...: Itt kapunk további almenüket:
  • Graphical installer ...: Elindítja a hagyományos grafikus telepítőt. A grafikus telepítővel a felhasználók egérrel és billentyűzettel navigálhatnak a telepítési folyamaton, amely magában foglalja a lemezparticionálást, a rendszer beállításait, a hálózati konfigurációt, a felhasználói fiókok létrehozását, és a szükséges szoftverek kiválasztását. A telepítő grafikus felülete általában egyszerűen követhető utasításokat és információkat nyújt, ami segíti a felhasználókat a telepítési folyamat során.
    A Debian Installer grafikus változata a Debian saját fejlesztésű telepítője, ami már régóta bizonyítottan megbízható és rugalmas eszköz a Debian operációs rendszer telepítéséhez.
  • Text installer ...: Elindítja a hagyományos szöveges alapú telepítőt. A szöveges telepítő kiválóan alkalmas olyan környezetekben, ahol a grafikus felület használata nem lehetséges vagy nem kívánatos, például korlátozott erőforrású rendszereken, szervereken, vagy távoli telepítések során SSH kapcsolaton keresztül.
    A szöveges telepítővel a felhasználók a billentyűzet segítségével navigálhatnak a telepítési menük és opciók között. Ez magában foglalja a rendszer alapvető konfigurációs lépéseit, mint például a lemezparticionálás, a rendszerlokál beállítások, a felhasználói fiókok létrehozása, a hálózati beállítások konfigurálása, valamint a szükséges szoftvercsomagok kiválasztása és telepítése.
    A szöveges telepítő előnyei közé tartozik a kis rendszerigény, a magas kompatibilitás széles körű hardverekkel, és a lehetőség, hogy a telepítést távolról is elvégezzük, például egy minimális telepítőkörnyezetben vagy egy olyan szituációban, ahol a grafikus kártya támogatása korlátozott. Ez a telepítési mód különösen hasznos lehet haladó felhasználók és rendszergazdák számára, akik részletesen szeretnék ellenőrizni és konfigurálni a telepítés minden aspektusát.
  • Graphical installer with dark theme, Text installer with dark theme: Ezek az opciók alternatív színösszeállítású telepítő változatokat kínálnak, amelyek kevésbé fárasztják a szemet, különösen alacsony fényviszonyok között vagy hosszabb ideig tartó használat során. Ez segíthet csökkenteni a szemfáradtságot és javítani a felhasználói komfortot.
  • Installer with speech synthesis ...: Itt is van egy beszéd szintetizálós opció, ami szöveges módban elindul, és elkezdi felolvasni az opciókat.
• Utilities: Itt ebben van egy UEFI beállítási lehetőség, ami visszaugrik az UEFI boot részre.

Ebben a leírásban a Live résszel foglalkozunk, ami tartalmazza és elindítja majd a Calamares telepítőt. Tehát válasszuk a legelső, "Live system (amd64)" opciót. Persze ha más architektúrára telepítünk, akkor az annak megfelelő Live opciót válasszuk.

 

 

A Debian Live rendszer indítása

A Live rendszer elindulásakor megjelenik az XFCE asztal:

Felbontás beállítása (opcionális)

Nálam a VirtualBox-ban nagyon kicsi felbontással indult el, így én ilyenkor mindig a felbontás feljebb állításával szoktam kezdeni, mert a Calameres telepítőnek kell a nagyobb felbontás, hogy minden elem kiférjen az ablakokba a telepítés során.

A felbontás beállításához kattintsunk az XFCE esetén az asztal tetején elhelyezkedő tálca bal szélén lévő Applications gombra, majd az előugró menüben válasszuk ki a Settings menü Display elemét. Ekkor bejön a képernyőbeállítások rész:

Itt állítsunk be egy nagyobb felbontást, ami már kényelmesebb megjelenítést tesz lehetővé:

Nálam ez a felbontás az 1440x900, ami kényelmesen elfér a FullHD monitoron a VirtualBox ablakában, így ezt választottam.

Ezzel már kezdhetjük is a telepítést.

 

Telepítés

Miután a Live rendszer elindult és beállítottuk a számunkra kényelmes képernyőfelbontást, megkezdhetjük a tényleges telepítést a merevlemezre. Ehhez a Calamares telepítőt fogjuk használni, ami egy felhasználóbarát, lépésről-lépésre vezető grafikus felületet biztosít a teljes folyamathoz.

A Calamares telepítő indítása

A telepítés elindításához kattintsunk duplán az asztalon található "Install Debian" ikonra. Mivel a Live rendszerben az indítóikon alapértelmezetten nincs "futtatható" jogosultsággal ellátva, a rendszer egy biztonsági figyelmeztetést fog feldobni.

Ez egy normális jelenség. A továbblépéshez válasszuk a "Mark Executable" opciót, ami beállítja a szükséges futtatási engedélyt és elindítja a telepítőt. (A "Launch Anyway" opció is működőképes, de az előbbi a "tisztább" megoldás.)

Üdvözlet és nyelvválasztás

A telepítő elindulása után az első ablak az üdvözlőképernyő, ahol kiválaszthatjuk a telepítés során használni kívánt nyelvet. A Calamares egy letisztult, bal oldali menüsávval ellátott felületen vezet végig minket a szükséges lépéseken.

A legördülő listából válasszuk ki a "magyar" nyelvet, vagy amilyet szeretnénk. A program ekkor azonnal átvált magyar nyelvűre. A folytatáshoz kattintsunk a jobb alsó sarokban található "Következő" gombra.

Hely és időzóna

A következő lépésben a telepítő a földrajzi helyzetünket kéri be. Ennek a beállítása nemcsak a rendszeróra pontossága miatt fontos, hanem ez határozza meg a rendszer területi beállításait is (locale), például a számok, a pénznem és a dátumok formátumát. Ha a számítógép csatlakozik az internethez, a Calamares általában IP-cím alapján automatikusan és helyesen érzékeli a tartózkodási helyünket.

Ahogy a képen is látható, a telepítő helyesen az "Europe" régiót és a "Budapest" zónát állította be. Amennyiben a beállítás megfelelő, nincs más teendőnk, mint a "Következő" gombra kattintani. Ha esetleg mégsem lenne pontos, a térképre kattintva, illetve a "Régió" és "Zóna" legördülő menük segítségével manuálisan is beállíthatjuk a kívánt helyet.

Billentyűzet beállítása

A területi beállítások után a billentyűzetkiosztás következik. A telepítő a korábbi lépések alapján itt is általában a helyes alapértelmezett beállítást, a magyar kiosztást kínálja fel. A "Billentyűzet modell" legördülő menüben a "Generic 105-key PC" általában a legtöbb szabványos billentyűzethez megfelelő választás.

A legfontosabb ellenőrzési pont ezen a képernyőn az alsó szövegmező. Itt érdemes kipróbálni a speciális magyar karaktereket (például: é, á, ű, ő, ú, ö, ü, ó, í), hogy megbizonyosodjunk róla, a rendszer helyesen ismeri fel a billentyűzetünket. Ha minden karakter a helyén van, kattintsunk a "Következő" gombra a folytatáshoz.

 

 

Particionálás

Elérkeztünk a telepítési folyamat legkritikusabb pontjához: a merevlemez előkészítéséhez, vagyis a particionáláshoz. Ezen a ponton határozzuk meg, hogy a Debian rendszer hova és milyen struktúrában kerüljön fel a háttértárolóra. Fontos, hogy itt körültekintően járjunk el, mert egy rossz döntéssel akár a meglévő adatainkat is elveszíthetjük. A Calamares telepítő két fő lehetőséget kínál fel.

A particionálás módjának kiválasztása

• Lemez törlése: Ez az automatikus megoldás. A telepítő a kiválasztott merevlemezről minden adatot töröl, majd létrehoz egy optimális, alapértelmezett partíciós sémát a Debian számára. Ez a legegyszerűbb és leggyorsabb út, különösen akkor ajánlott, ha egy teljesen üres lemezre telepítünk, vagy ha a lemezen lévő adatokra már nincs szükségünk.
• Manuális particionálás: Ez a módszer teljes kontrollt ad a kezünkbe. Lehetőségünk van meglévő partíciók mellé telepíteni (például egy Windows mellé), egyedi méretű és típusú partíciókat létrehozni, vagy egyedi fájlrendszereket használni. Ez a haladóbb opció, ami nagyobb rugalmasságot biztosít.

Ebben a leírásban – a korábbi telepítési útmutatókhoz hasonlóan – a Manuális particionálás lehetőségét választjuk. Ezzel a módszerrel részletesen be tudjuk mutatni egy modern, UEFI-s rendszerhez illeszkedő, szabványos partíciós kiosztás létrehozását, ami az EFI, a gyökér (root) és a cserehely (swap) partíciókból fog állni. Jelöljük ki tehát a "Manuális particionálás" opciót, majd kattintsunk a "Következő" gombra.

Ez után a Calamares kézi particionáló felületére jutunk. Itt láthatjuk a telepítéshez kiválasztott merevlemezt – esetünkben egy 40 GB-os virtuális lemezt – ami jelenleg egyetlen nagy, formázatlan "szabad területként" jelenik meg.

Mivel ez egy teljesen üres lemez, az első dolgunk, hogy létrehozzunk rajta egy partíciós táblát, ami definiálja majd a lemez alapvető szerkezetét. Ez lesz az a "vászon", amire a partícióinkat a következő lépésekben "felfestjük".

Partíciós tábla létrehozása (GPT)

Az első lépés a kézi particionálóban, hogy a teljesen üres lemezen létrehozzuk magát a partíciós táblát. Ehhez kattintsunk a bal alsó sarokban található "Új partíciós tábla" gombra. Ekkor egy felugró ablak jelenik meg, ami két lehetőséget kínál:

• Master Boot Record (MBR): A régebbi, hagyományos partíciós séma. Ma már elsősorban a régi, BIOS-alapú rendszereknél van szerepe.
• GUID Partíciós Tábla (GPT): A modern, UEFI-alapú rendszerekhez használt szabvány. Több korlátozást is megszüntet, ami az MBR-t jellemezte (pl. a 2TB-os lemezméret és a 4 elsődleges partíció korlátját).

Mivel a leírásunk egy UEFI módú telepítésről szól, egyértelműen a GUID Partíciós Tábla (GPT) opciót kell választanunk. Miután ez van kijelölve, nyomjunk az "OK" gombra. A felugró ablak eltűnik, és a felületen megjelenik a frissen létrehozott partíciós táblánk, ami egyelőre egyetlen nagy "Szabad terület"-et tartalmaz.

Ahhoz, hogy ezen a szabad területen elkezdhessük létrehozni a partícióinkat, először ki kell jelölnünk azt a listában. Kattintsunk a "Szabad terület" sorra. Ekkor láthatjuk, hogy a korábban inaktív gombok – mint például a "Létrehozás" – most aktívvá, kattinthatóvá válnak.

Most, hogy a partíciós tábla készen áll és a szabad terület ki van jelölve, készen állunk az első és legfontosabb partíció, az EFI rendszerpartíció létrehozására.

EFI rendszerpartíció létrehozása

Az első és legfontosabb partíció, amit egy modern, UEFI-s rendszeren létre kell hoznunk, az EFI rendszerpartíció (ESP). Ez egy speciális, kis méretű partíció, ami a rendszerindító fájlokat (boot loader) tartalmazza, és elengedhetetlen ahhoz, hogy a gépünk operációs rendszere el tudjon indulni. A GPT partíciós séma használata mellett ez a standard eljárás.

A partíció létrehozásához – a szabad területet kijelölve – kattintsunk a "Létrehozás" gombra. A megjelenő ablakban a következőket állítsuk be:

• Méret: Adjuk meg 512 MiB-nak. Ez egy biztonságos, általánosan elfogadott méret az EFI partíció számára.
• Fájlrendszer: Válasszuk a fat32-t. Ez kötelező, az UEFI specifikáció ezt a fájlrendszert írja elő az ESP számára.
• Csatolási pont: Állítsuk be a /boot/efi csatolási pontra.
• Jelzők: Válasszuk ki a boot jelzőt. A Calamares a boot jelző kiválasztásakor automatikusan hozzárendeli a szükséges esp jelzőt is a háttérben.

Ha minden beállítással megvagyunk, kattintsunk az "OK" gombra. Ezzel visszajutunk a fő particionáló ablakba, ahol már láthatjuk az újonnan létrehozott 512 MiB-os efi partíciónkat, valamint a lemezen fennmaradó, immár valamivel kisebb "Szabad terület"-et.

A következő lépés a rendszerfájloknak otthont adó gyökérpartíció létrehozása lesz. Ehhez a már ismert módon ismét jelöljük ki a "Szabad terület" sort, hogy a "Létrehozás" gomb újra aktívvá váljon.

Ezzel előkészítettük a terepet a rendszerünk legfontosabb partíciójának létrehozásához.

Gyökér (root) partíció létrehozása

Miután az EFI partícióval megvagyunk, következhet a rendszerünk "otthona", a gyökér (root) partíció. Ide lesz telepítve a teljes operációs rendszer, a programok, a felhasználói fiókokhoz nem tartozó beállítások; lényegében minden, ami a Debian működéséhez szükséges. A "Létrehozás" gombra kattintva ismét a partícióbeállító ablakot látjuk.

Itt a következő beállításokat alkalmazzuk:

• Méret: A leírásban a 40 GB-os virtuális lemezből egy kb. 3.5 GB-os területet meghagyunk a cserehely (swap) számára, így a gyökérpartíciónak most 36 GB-ot (36864 MiB) adunk meg. Ez egy átlagos asztali használatra bőségesen elegendő.
• Fájlrendszer: Válasszuk az ext4-et. Ez a Linux disztribúciók esetében a legelterjedtebb, egy rendkívül stabil és megbízható, naplózó fájlrendszer.
• Csatolási pont: Itt a legördülő menüből válasszuk ki a / (per) jelet. Ez szimbolizálja a fájlrendszer gyökerét.
• Jelzők: A gyökérpartícióhoz nem szükséges semmilyen külön jelzőt beállítanunk.

Az "OK" gombra kattintva térünk vissza a fő képernyőre. Most már jól látható az eddigi munkánk eredménye. A felül elhelyezkedő színes sáv vizuálisan is mutatja a lemez felosztását: egy vékony sáv jelöli az EFI partíciót, mellette egy nagy szelet a most létrehozott "Root" partíciót, és a végén egy kis szabad terület maradt. A lenti lista is frissült, most már két létrehozott partíciót és a végső, még particionálatlan szabad területet mutatja.

Ezt az utolsó szabad területet fogjuk felhasználni a cserehely (swap) partíció létrehozásához.

Cserehely (swap) partíció létrehozása

A particionálás utolsó lépéseként létrehozzuk a cserehely (swap) partíciót. A swap egyfajta virtuális memória, amit az operációs rendszer akkor használ, ha a fizikai memória (RAM) megtelik. A rendszer a RAM-ban éppen nem használt adatokat ideiglenesen kiírja a merevlemezre, felszabadítva ezzel a memóriát az aktív folyamatok számára. Emellett a hibernálás (a rendszer állapotának lemezre mentése leállításkor) funkcióhoz is elengedhetetlen a megléte.

A swap méretére vonatkozóan nincsenek kőbe vésett szabályok, de léteznek általános ajánlások a RAM méretének függvényében:

• Kevés RAM (4 GB vagy kevesebb): Régebbi gépeknél, vagy alacsony memória esetén ajánlott legalább a RAM méretével megegyező, vagy akár annak duplája méretű swap-et létrehozni.
• Átlagos RAM (8-16 GB): Modern asztali gépeknél a RAM méretének fele, vagy azzal megegyező méretű swap általában elegendő.
• Sok RAM (32 GB vagy több): Ilyen esetekben a swap már kevésbé kritikus a rendszer stabilitása szempontjából, de a hibernálás miatt, vagy egy-egy extrém memóriaigényű feladat esetére egy 4-8 GB-os swap partíció létrehozása még mindig javasolt.

Most pedig hozzuk létre a partíciót a maradék szabad területből. A beállítások a következők:

• Méret: Használjuk fel a teljes maradék területet.
• Fájlrendszer: Válasszuk a linuxswap típust. Ez egy speciális, formázatlan terület lesz, nem egy hagyományos fájlrendszer.
• Csatolási pont: Nincs szükség csatolási pontra.
• Jelzők: Válasszuk ki a swap jelzőt.

Miután leokéztuk a beállításokat, visszajutunk a fő képernyőre, ahol immár a végleges partíciós elrendezés fogad minket. A felső sáv teljesen kitöltve mutatja a három, különböző színnel jelölt partíciónkat: EFI, Root és Swap. A lenti lista is ezt a végleges állapotot tükrözi, szabad terület már nem maradt.

Ezzel a merevlemez teljes előkészítésével végeztünk. Minden partíció a helyén van, készen állunk a telepítés következő nagy fejezetére. Fontos megjegyezni, hogy a swap mérete vagy helye a későbbiekben, már a telepített rendszeren is módosítható parancssori eszközökkel, ha a szükség úgy hozná.

 

 

Felhasználói fiók létrehozása

Miután a merevlemez struktúráját kialakítottuk, a telepítő a rendszer elsődleges felhasználói fiókjának adatait kéri be. Ezzel a fiókkal fogjuk használni a frissen telepített Debian rendszert a mindennapok során. Fontos, hogy itt egy erős, de megjegyezhető jelszót válasszunk.

A következő adatokat kell megadnunk:

• Mi a neved?: Ide írhatjuk a teljes nevünket. Ezt a nevet fogja a rendszer például az üdvözlőképernyőn vagy a rendszerbeállításoknál megjeleníteni.
• Milyen felhasználónévvel szeretnél bejelentkezni?: Ez lesz a tényleges, rendszer által használt felhasználói nevünk (login name). Célszerű ékezetek és szóközök nélküli, kisbetűs nevet választani.
• Mi legyen a számítógép neve?: Ez a gép hálózati azonosítója, azaz a "hostname". Ezen a néven fog megjelenni a számítógépünk például a helyi hálózaton.
• Adj meg jelszót a felhasználói fiókod védelmére: Válasszunk egy erős jelszót, ami tartalmaz kis- és nagybetűket, számokat, esetleg különleges karaktereket is, majd a második mezőben ismételjük meg azt.

Az űrlap alján találunk egy jelölőnégyzetet, amivel engedélyezhetjük a "Jelszó megkérdezése nélküli automatikus bejelentkezést". Ez kényelmi funkció, de biztonsági szempontból kevésbé ajánlott, különösen laptopok esetében. Ha bejelöljük, a rendszer indulás után automatikusan bejelentkezik a fiókunkba. Miután minden adatot kitöltöttünk, kattintsunk a "Következő" gombra.

Beállítások összegzése

A telepítés megkezdése előtti utolsó lépés a beállítások áttekintése. A Calamares egyetlen, jól átlátható oldalon összegzi az összes eddigi választásunkat, a területi beállításoktól kezdve a billentyűzetkiosztáson át a particionálás részletes tervéig. Ez a "pont, ahonnan nincs visszaút" előtti utolsó ellenőrzőpont.

Különösen fontos, hogy a "Partíciók" szekciót alaposan nézzük át. Itt a telepítő egyértelműen megmutatja a lemez kiindulási állapotát ("Aktuális") és a tervezett végeredményt ("Utána"), beleértve a színes vizuális sávot és az alatta lévő szöveges leírást is, ami tételesen felsorolja a végrehajtandó műveleteket (GPT tábla létrehozása, partíciók létrehozása, formázása és csatolása).

Szánjunk időt az adatok ellenőrzésére. Ha mindent rendben találunk, és biztosak vagyunk a dolgunkban, kattintsunk a jobb alsó sarokban lévő "Telepítés" gombra. A telepítő még egyszer rákérdezhet a megerősítésre, tudatosítva bennünk, hogy a lemezen végrehajtott változtatások ezután már nem vonhatók vissza. A megerősítés után a telepítő elkezdi a tényleges munkát.

A rendszer telepítése

Miután mindent jóváhagytunk, a Calamares elkezdi a tényleges telepítési folyamatot. Ez a szakasz már teljesen automatizált, nekünk nincs más dolgunk, mint türelmesen várni, amíg a telepítő végez a feladatával. A folyamatjelző sáv és az alatta megjelenő üzenetek tájékoztatnak minket arról, hogy éppen mi történik a háttérben.

A telepítő először végrehajtja a szükséges lemezműveleteket: formázza az általunk létrehozott partíciókat a megadott fájlrendszerekkel (ext4, linuxswap, fat32). Ezt követően elkezdi a rendszerfájlok másolását a merevlemezre. A Live ISO képfájl egy tömörített rendszerképet tartalmaz, amit a telepítő most csomagol ki és másol fel a gyökérpartícióra.

A fájlok másolása után a telepítő elvégzi az alapvető rendszerkonfigurációs feladatokat. Ekkor kerülnek telepítésre és beállításra a legfontosabb szoftvercsomagok. Ez a folyamat a Debian híres csomagkezelő rendszerén, az APT-n (Advanced Package Tool) alapul. Az APT felel a szoftverek telepítéséért, frissítéséért, eltávolításáért és a függőségek kezeléséért. Amikor a telepített rendszerünket használni fogjuk, mi is az APT segítségével menedzselhetjük majd a szoftvereinket, leggyakrabban a terminálból, a modern apt parancs segítségével:

• Csomaglisták frissítése: sudo apt update
• Telepített csomagok frissítése: sudo apt upgrade
• Új program telepítése: sudo apt install program_neve
• Program eltávolítása: sudo apt remove program_neve

A folyamat vége felé a telepítő beállítja a rendszerbetöltőt (bootloader), ami azért felel, hogy a számítógép bekapcsolásakor elinduljon a Debian. UEFI-s rendszereken ez a GRUB, ami az általunk létrehozott EFI partícióra kerül.

A telepítés néhány percet vesz igénybe, a számítógép sebességétől függően. Amint a folyamatjelző eléri a 100%-ot, a telepítés befejeződött.

Telepítés befejezése és újraindítás

Néhány perc elteltével a telepítési folyamat befejeződik, és a Calamares a "Sikeres művelet." üzenettel jelzi, hogy a Debian 12 (Bookworm) sikeresen feltelepült a számítógépre. Ezzel a nehezén túl is vagyunk.

A telepítő alapértelmezetten bejelöli az "Újraindítás most" opciót. Mielőtt azonban a "Befejezés" gombra kattintanánk, van egy nagyon fontos teendőnk: távolítsuk el a telepítő pendrive-ot a számítógépből! Ha ezt nem tesszük meg, a gép nagy valószínűséggel újra a Live rendszert fogja betölteni a merevlemez helyett.

Miután eltávolítottuk a pendrive-ot, kattintsunk a "Befejezés" gombra. A rendszer leáll, majd újraindul, és ha mindent jól csináltunk, már a frissen telepített Debian 12 fogad minket.

 

Első indítás

Az újraindítás után, ha mindent jól csináltunk, már nem a telepítő, hanem a merevlemezre frissen feltelepített Debian 12 rendszer fog elindulni. Nézzük végig az első indítás lépéseit a bejelentkezésig.

A GRUB betöltőmenü

A legelső dolog, amivel találkozni fogunk, az a GRUB (GRand Unified Bootloader) betöltőmenü. Ez a program felelős azért, hogy a számítógépen található operációs rendszereket elindítsa. Ha több rendszer (pl. Windows) is lenne a gépen, azok is itt jelennének meg a listában.

A menüben az első, alapértelmezett opció ("Debian GNU/Linux") elindítja a rendszerünket. Ha nem nyomunk meg semmit, néhány másodperc után ez automatikusan el is indul. Az "Advanced options" menüpont alatt a régebbi rendszermagokkal (kernelekkel) vagy helyreállító módban indíthatjuk a rendszert, ami hibaelhárításkor lehet hasznos.

Nyomjunk Entert az első opción, mire elindul a rendszer betöltési folyamata, amit egy letisztult "debian 12" logóval ellátott képernyő (splash screen) jelez.

Bejelentkezés a rendszerbe

A rendszer betöltődése után megjelenik a bejelentkező képernyő (login manager). Itt láthatjuk a telepítés során létrehozott felhasználói fiókunk nevét.

Kattintsunk a nevünkre, majd gépeljük be a telepítés során megadott jelszavunkat, és nyomjunk Entert vagy kattintsunk a "Bejelentkezés" gombra. Ezzel sikeresen be is léptünk a frissen telepített Debian 12 rendszerünk XFCE asztali környezetébe.

Az XFCE asztal áttekintése

Sikeres bejelentkezés után a Debian 12 letisztult, gyors és könnyen kezelhető XFCE asztali környezete fogad minket. Ez egy hagyományos felépítésű asztal, ami a stabilitásáról és alacsony erőforrásigényéről ismert. Nézzük át röviden a főbb elemeit:

• Asztali ikonok: A bal oldalon találjuk az alapvető ikonokat: a "Kuka", a teljes "Fájlrendszer" elérése, valamint a "Saját mappa", ami a személyes dokumentumainkat, letöltéseinket, stb. tartalmazó könyvtárra mutat. Látható még a telepítő ISO fájl ikonja is; erre jobb gombbal kattintva a "Leválasztás" opcióval eltávolíthatjuk.
• Felső panel (Dokkoló): A képernyő tetején, középen egy dokkolószerű panel található, ami a leggyakrabban használt alkalmazások gyorsindító ikonjait tartalmazza, mint például a terminál emulátor, a Thunar fájlkezelő és a webböngésző.
• Alsó panel: A képernyő alján végigfutó sáv a fő vezérlőpanel (tálca).
  • Bal oldalon található az "Alkalmazások" menü, ahonnan minden telepített programot elérhetünk kategóriákba rendezve.
  • Jobb oldalon kapott helyet az értesítési terület (System Tray), ahol a hálózati kapcsolat, a hangerő, az értesítések ikonjai, valamint a pontos idő és dátum látható. Innen érhetjük el a kijelentkezési és leállítási opciókat is.

Ezzel sikeresen feltelepítettük és beüzemeltük a Debian 12 operációs rendszert XFCE asztali környezettel. A rendszer most már készen áll a használatra, a további testreszabásra és a programok telepítésére.

 

 

Konklúzió

Gratulálok! Ha sikeresen végighaladtál a lépéseken, mostanra egy teljesen működőképes, frissen telepített Debian 12 (Bookworm) rendszer büszke tulajdonosa vagy. Ezzel nem csupán egy operációs rendszert telepítettél, hanem egy olyan stabil és megbízható alapot teremtettél a számítógéped számára, ami a következő években hűséges társad lesz.

De miért is kiváló választás a Debian 12 az XFCE asztali környezettel?

A Debian mindig is a stabilitás és a megbízhatóság szinonimája volt a Linux világában. A 12-es "Bookworm" kiadás, mint a legújabb stabil verzió, tökéletes egyensúlyt teremt a bevált, alaposan tesztelt komponensek és a modern szoftverek között. A több éves támogatási ciklus garantálja, hogy a rendszered hosszú ideig kapni fog biztonsági frissítéseket, így nem kell évente újratelepítéssel bajlódnod. A Debian "univerzális operációs rendszer" filozófiája pedig biztosítja, hogy ez a rendszer egy régebbi laptopon és egy modern munkaállomáson is kiválóan teljesít.

Az XFCE asztali környezet pedig tökéletes párosítás a Debian filozófiájához. Könnyed, villámgyors és tiszteletben tartja a rendszer erőforrásait, miközben egy teljes értékű, jól megszokott, hagyományos asztali élményt nyújt. Nem akarja elvonni a figyelmedet felesleges csillogással; egy letisztult, hatékony munkaeszközt ad a kezedbe, ami egyszerűen csak teszi a dolgát. Ez a kombináció ideális választás mindenkinek, aki egy "no-nonsense", megbízható és gyors rendszert keres a mindennapi feladatokhoz, legyen szó munkáról, tanulásról vagy otthoni használatról.

Most, hogy a rendszer készen áll, itt az ideje, hogy felfedezd! Rendezd be a saját ízlésed szerint, telepítsd fel a kedvenc programjaidat a korábban említett apt parancs segítségével, és élvezd a szabadságot és a stabilitást, amit a Debian nyújtani tud.

Jó munkát és kellemes időtöltést kívánok a frissen telepített rendszeredhez!